A Magyar Minőség legjobb szerzője 2016. díjat Papp Zsolt Csaba cégvezető, kapta a 2015. júniusi számban megje­lent cikkéért: Túl sok az energiája?, avagy helyzetkép az energiairányítási rendszerek bevezetésével kapcsolatban.

Legutóbb „A Mikulás is benchmarkol-10.” konferencián Az energia menedzsment rendszerekről tartott nagysikerű előadását hallhattuk.

Szeretném, ha felsorolnád munkásságod azon állomásait, melynek eredményeként ma Magyarország egyik elismert energiamenedzsment szakértője vagy! 

1988-ban végeztem el az egyetemet, mint okl. gépészmérnök, majd az IKARUS budapesti gyárában, mint végátvételi osztályvezető, később a központban, mint minőségtervezési és folyamatirányítási osztályvezető dolgoztam. Az autóbuszokért és a gyárért rajongtam, de 1996. végén, sok-sok változást követően úgy gondoltam, hogy „kívül tágasabb” és saját vállalkozásba kezdtem, mely 2016-ban volt éppen 20 éves. A főbb tevékenységek, különböző irányítási rendszerek építése és fejlesztése, stratégiaképzés, szakmai fejlesztői munkák, projektek, ezeken belüli irányítói, moderátori feladatok, továbbá képzések, tanúsító szervezetek magbízásából külső auditori feladatok és még néhány más tevékenység.

Ahhoz, hogy ennyi féle feladatot el tudjak végezni, a szakmai képzettségemet is bővítettem, megjegyzem én szeretek is tanulni. 1998-ban megszereztem a gazdasági szakmérnöki, 2000-ben az MBA végzettséget, majd 2013-ban az energiairányítási szakmérnöki oklevelet, illetve végzettséget.

Miután a 2012. év végén megjelent az energiahatékonyságra vonatkozó EU-s irányelv és előtte valamivel az ISO 50001-es szabvány, így épp kapóra jött a végzettségem és a tudásom. A „téma” úgymond (jó értelemben véve) a nyakamba szakadt, de ezt ma már egyáltalán nem bánom, sőt ma már kifejezetten élvezem. Végre ismét mérnöki feladatok elé állít, kifejezetten mérnöki gondolkodást igényel.

Több előadásodat hallgattam. Mindig csodáltam azokat az egyszerűen megfogalmazott és továbbadott gondolataidat, amelyek a nem szakembereket is közelebb hozhatták az energiahatékonyság kérdéseihez. Szeretsz előadni? Mi motivál a tudás átadására? 

Hogy szeretek-e előadni?, igazából ezen még nem gondolkodtam. Inkább azt mondanám, hogy magamtól nem igazából, jól ellennék én a hallgatóság közt. Ezzel szemben gyakorlatilag kapok egy felkérést és onnantól már nincs mit gondolkodni, adott a feladat és rajt. Attól fogva már csak az motivál, hogy minél jobban eleget tegyek a felkérésnek, no persze úgy, hogy a hallgatóság is értse, amit mondani akarok és ha lehet, azt minél „színesebben” bemutatva, illetve több szempontból is megvilágítva. Ha csinálsz valamit csináld jól, vagy sehogy. Szerintem a tudás átadásakor ne az legyen a domináns, hogy Te mit tudsz, hanem sokkal inkább az, hogy mit és hogyan szeretnél a hallgatóságnak közölni és a végén mindabból mit sikerül átadnod.  

Nagyon örültem a Magyar Minőség szerkesztőbizottsági döntésének, amikor egyhangúan voksoltak írásodra a legjobb szerző díjának odaítélésekor, pedig legalább tucatnyi teljesítményt kellett összehasonlítani, nagyító alá tenni! Mennyi energiádat emésztette fel a cikk elkészítése? 

Ha röviden akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy nem keveset. Én sajnos nem vagyok egy nagy tollforgató bajnok és ráadásul a munkámból adódóan rengeteg „dokumentumot” (jelentést, kézikönyvet, eljárást, utasítást, stb.) kell elkészítenem, összeállítanom. Nem igazán rajongok érte, a táblázatokat, a számokat, a „matekot” sokkal jobban kedvelem. Visszatérve a kérdésre, egy újságcikk azért mégis más. Amikor Dr. Róth Andrástól annak idején, egy előadást követően felkérést kaptam a cikk megírására, akkor úgy voltam vele, hogy most jól jött volna egy diktafon és mehetne is. Ám ez nekem még így sem lett volna egyszerű. Mielőtt bele kezdtem, saját magamnak is meg kellett határoznom, hogy mit is akarok mondani és mekkora „lére” eresztve, mind ezt lehetőség szerint röviden, szakmailag helyesen, de egy nem szakmabelinek is érthető módon és egy kicsit hétköznapi nyelvezettel.

Mit jelent számodra az elismerés?

 Az elismerés mindig jól esik, különösen akkor, ha nem is számítunk rá. Megjegyzem, amikor a cikket leadtam nem is tudtam, vagy nem is gondoltam, hogy ez egyszer majd valamilyen szakmai, olvasói, vagy szerkesztői minősítésre kerül. Így utólag a kapott elismerés valóban kellemes meglepetésként ért és MEGTISZTELŐ. A szóban önmagában is benne van a lényeg, hogy kaptál egy „ELISMERÉST”, mely Téged illet, Neked szól, Téged, illetve a munkádat minősíti. Azt hiszem, ez elmond mindent.

Zárásul a díjat ismételten KÖSZÖNÖM és megtisztelő számomra.  

Megköszönöm válaszaidat. Kívánok további munkasikerekben és díjakban is gazdag éveket. Teljesítményed előtt: Le a kalappal!