Dr. Roth András

Dr. Róth András emlékére

Sződi Sándor, a Magyar Minőség Szerkesztőbizottságának elnöke.

Arany János (Széchenyi emlékezete) sorai jutottak eszembe, amikor 24-én reggel Péter fia elmondta: édesapám október 22-én reggel eltávozott.

Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomul,”

Földi léte utolsó napján, amikor a Szent János Kórházban feküdt, még telefonon beszéltünk. A mindig optimista és életvidám ember hangja fáradt és meggyötört volt. Mégis reménykedtem! Sokszor láttam Őt betegen, de egyszer sem adta fel. Életigenlése, fáradhatatlan munkabírása átsegítette nehéz napjain. Betegségeit még orvosainál is nagyobb tudással próbálta kezelni, feldolgozni, leküzdeni.

Eddig mindig győzött. Most mattot kapott a haláltól!

Hiánya nagyon fáj. Pótolhatatlan.

Egy személyben volt lelkes családfő. Feleségéhez halála után is hű társ. Több szakterület kiváló ismerője. Segítőkész kolléga.

Páratlan munkabírását fiatalok tucatjait irigyelték.

Sorolhatnám tovább ismérveit, de talán az EMBER kifejezés illik rá leginkább.

Sosem volt olyan kérés, vagy kérdés, amelyben ne számíthattunk segítségére, tapasztalatára, pozitív hozzáállására.

Kedves András!

Köszönöm, hogy ismerhettelek és nagyon sokat tanulhattam Tőled!

Egyik példaképem voltál, a búcsú ezért is fájó. Sok idő kell még az általad hagyott űr betöltésére.

Nyugodj békében!

Halálhíre kapcsán szabadjon figyelmükbe ajánlanom a 90. születésnapján készült riportot, melyre hosszas győzködés követően vállalkozott. Azt gondolom személyes életútja a leghitelesebb bizonyítéka annak, hogy Ő valóban egyike volt a legjobbaknak.

A Magyar Minőség  2012. decemberi számban jelent meg, a riport, a kérdező Sződi Sándor:

– Régóta gondolom, hogy helyed van ebben a sorozatban! A beszélgetést mégis csak most, a 90. születésnapod és persze hosszas győzködés után vállaltad. Alapbeállításod a szerénység?

– Nem szerénységről van szó. Helyénvaló-e, hogy egy olyan lap méltasson engem és a szakmai tevékenységemet, amelynek én vagyok a főszerkesztője? Most is csak a Szerkesztőbizottság nyomásának vagyok kénytelen engedni.

– Kiváló és elismert szakember vagy. Szakmai körökben jól cseng a neved, mégis szeretnék kérni egy rövid bemutatkozást!

– Hosszú, több mint 70 éves szakmai múltamat igyekszem rövidre fogni. Diplomáimat az Országos Műszaki Főiskolán (1951) és a Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem, mint okleveles gépész gazdasági mérnök (1968). Egyetemi doktorrá 1971-ben avattak. Egyike vagyok az első magyarországi Euro-mérnököknek.

Sok éves ipari gyakorlat és kutató-mérnöki tevékenység /villamos megmunkálások/ után 20 éven át az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Gépgyártási Szaktitkárságának munkatársa, majd évekig annak vezetője voltam.

1991 óta szakmai tanácsadóként dolgoztam a Magyar Minőség Társaságnál, melynek egyik alapító tagja, és kezdettől fogva, vagyis 21.-ik éve a Társaság szakmai folyóiratának, a Magyar Minőségnek főszerkesztője vagyok. Pályám során sok cikket és több szakkönyvet írtam és szerkesztettem, (elsősorban eredeti szakmámban, a gépgyártástechnológiában, később a minőségügyben is), így a Dashöfer Kiadó A minőségfejlesztés uj útjai című kötetét.

– Mikor fertőzött meg először a minőség vírus? Hogyan fogalmaznád meg a minőségről alkotott véleményedet?

– Amint arra az idősebbek bizonyára emlékeznek, az un. szocialista gazdaság nem arról volt nevezetes, hogy a termékek és szolgáltatások minősége tekintetében tündököljön. Ez igen sok bosszúság forrása volt a mindennapi életben, és számos szakember, köztük jómagam is, igyekezett a hibái gyökerét feltárni, meglehetősen kevés sikerrel, mert ha voltak is lokális eredmények, azok általában átmenetinek bizonyúltak. Ma már világos,hogy azért, mert a hibák a rendszerből, a termelési módból származtak.

Ezért is fogadtam örömmel 1969-ben azt a feladatot, hogy az un. „Új gazdasági mechanizmus” keretében dolgoztassak ki egy olyan tanulmányt és ennek alapján koncepciót, mely feltárja a rendszerhibákat, és javaslatokat tesz a kormányzatnak kijavításukra. Ez a megbízás lehetővé tette, hogy elmélyedjek e témakörben, azáltal hogy kikérhettem a szakma legjobb szakértőinek tanácsait, egyeztessem, szintetizáljam a véleményeket, és kialakíthassak egy – szándékaim szerint – átfogó, szinte a gazdaság, sőt a társadalom egészére kiterjedő javaslatot. Ezt egy széleskörű grémium megvitatta, koncepció-tervezet szintjére emelte. Ez utóbbit az akkori kormányzati szervek koncepcióként elfogadták, ennek alapján 1970-ben kormány-határozatot hoztak, mely egészen a rendszerváltásig, tehát csaknem 20 évig érvényben volt. Talán mondani sem kell, hogy ezek a viták mennyi tapasztalattal, információval gazdagítottak.

Az ebben a munkában szerzett tapasztalatok és ismeretek jegyeztek el a minőséggel, annyira, hogy még nyugdíjazásom után a 80-as években is hű maradtam az akkor kialakuló-félben lévő „szakmához”, részben az MMT egyik alapító tagjaként, részben az első ISO 9000 szabvány auditoraként.

– 2012-ben mi az ami tetszik és mi az ami kevésbé kedvedre való ha a magyar minőség kerül szóba? Hogyan fogalmaznád meg minőség-felfogásd lényegét?

– A szakmai irodalom számos minőség-definíciót tartalmaz és önálló tanulmányt érdemelne, hogy ezek az időben hogyan fejlődtek. Mint a Magyar Minőség főszerkesztője magam is feladatomnak tartottam, hogy az erre a kérdésre adott válaszomat évről-évre, így a 2012 évi, januári számunkban is világossá tegyem az olvasók számára.

Most tehát a nélkül, hogy a részleteket ismételném, röviden csak összefoglalom a “hitvallásomat”. Azt a terméket (szolgáltatást) tartom jó minőségűnek, amely nemcsak végső megjelenésében, hanem a tejes létrehozási folyamatában a fenntartható fejlesztésre irányuló elvek szem előtt tartásával készült. Ebben a vezetésnek van kulcsszerepe. Ezért lapunkban is szívesen fogadtam és fogadok olyan írásokat, melyek a minőség létrehozásával, pl. a vezetés tudományával, technikájával, az erre irányuló kutatás-fejlesztés eredményeivel foglalkoznak

– A Magyar Minőség újság a szakma egyik lenyomata, “zászlós hajója”. Hogyan lehet hónapról-hónapra érdekes, vonzó tartalommal megtölteni a lapot, kiszolgálni az olvasót?

– Ez valóban gerince a munkámnak, nem is tudok rá röviden válaszolni, több forrásból is kell merírteni. Csak példaként néhány: konferenciákon elhangzott előadások szerkesztett változata, más témakörű szaklapok cikkei, doktori disszertációk, stb. Sajnálatos, de érthető, hogy a lap számára eredeti cikket csak nagy szakmai elkötelezettségű szerzők írnak, -.bár szerencsére vannak ilyen törzs-szerzőink is – hiszen a lap alig képes a szerzők munkáját honorálni.

Természetesen a rendelkezésre álló cikkek választéka jelentősen befolyásolja a lap átlagos szakmai színvonalát, és önkritikusan kell bevallanom, hogy ebben a tekintetben nem mindig tiszta a lelkiismeretem. Egy bizonyos azonban, általam mininálisként meghatározott színvonal tartásáért, esetenként, kénytelen vagyok írásokat visszautasítani.

– Hogyan alkalmazkodtál a nyomtatott lap megszűnéséhez, az elektronikus formátumhoz? Könnyű volt megszokni?

– Bevallom, hogy az átmenet nem volt gondoktól mentes, de a belső munkatársaknak köszönhetően túljutottam a technikai nehézségeken. Ma már ritkán merűl fel probléma.

– Szakmai tapasztalataid átadása úgy látom nagy örömet jelent számodra. Fontosnak tartod a tudásátadást, a fiatalok nevelését?

– Aktív koromban erre jóval több és intézményes lehetőségem volt, egy viszonylag rövid ideig tanársegédként müködhettem az akkori Marx Károly, ma Corvinus Közgazdasági Egyetemen. Szerettem a hallgatók körében tevénykedni. Ma már – elsősorban koromnál fogva – erre alig van alkalmam.

– Szakmai felkészültséged irigylésre méltó. Mit teszel azért, hogy ismereteid naprakészek legyenek?

– Szerkesztői munkám is kényszerít, de egyébként is szívesen teszem, hogy lépést tartsak a világ, az ország és kölönösen a szakma eseményeivel. Ennek manapság sokrétű lehetőségei vannak, melyek közűl kimelkedik az internet, a világháló.

– Mit jelent számodra a Dashöfer kiadvány készítésében való közreműködés?

– A Dashöfer kiadvány címe “A minőségfejlesztés új útjai” is arra utal, hogy a tárgykört “felülnézetből”, holisztikusan kell szemlélni, és a szerkesztés során az egyes új elemeket,fel kell ismerni, a mozaik-kockákat a megfelelő helyre be kell illeszteni. Ez egyrészt arra késztet, hogy az ismereteim folyamatosan naprakészek legyenek, másrészt pedig arra, hogy a fejlődés egyes elemeit, jelentőségüket értékeljem. Természetesen ez csak törekvés részemről, be kell vallanom, hogy az évek során nem mindíg ítéltem helyesen, mert az élet rácáfolt a véleményemre.

– Kilencven éven túl is nagyon aktív vagy. Mi a szellemi frisseséget titka? Hogyan regenerálódsz?

– Lényegében maga a munka az, ami karbantart. Szeretek ugyan szépirodalmat is olvasni, jó zenét hallgatni, nyáron kertészkedni, de néhány napi kikapcsolódás után már hiányzik a munka. Ahogyan a klasszikusok mondták: Nulla dies sine linea, hevenyészett fordításban: Naponta húzzál legalább egy vonalat.

– Milyen terveid, álmaid vannak?

Az én koromban már nem reális terveket készíteni, még csak középtávra sem. Talán egyetlen célom mégis van: az egészségemet és ezáltal a munkaképességemet minél tovább fenntartani.

– Köszönöm a beszélgetést. Célod elérése váljék valóra!

Fájó szívvel búcsúznak a Magyar Minőség Társaság alapító tagjától, munkatársától, a Magyar Minőség folyóirat alapító főszerkesztőjétől a Magyar Minőség Társaság Vezetősége, Igazgatótanácsa, és munkatársai.