Tavaly december 5-én, az IFKA gazdaságfejlesztési konferencia 2019 rendezvényen adták át a Magyar Minőség Társaság éves díjait. Az ünnepélyes díjátadón Ipacs Boglárka a Magyar Minőség havi folyóiratának „Legjobb cikk szerzője” elismerést vehette át. Kérdéseimet a győztes cikk írójának tettem fel, aki örömmel válaszolt azokra.

Kezdjük a végén! Bizonyára sok Olvasónk emlékszik még győztes írásod címére és témájára. A többiek kedvéért légy szíves röviden foglald össze cikked lényegét, aktualitását!

Az Új belépők lean szemléletű integrációja multinacionális környezetben című cikkem alapvetően egy tréning anyag létrehozását tűzte ki célul a más és más háttérrel érkező új munkatársak standard és hatékony betanítása érdekében. Jelenleg rengeteg munkaadó szenved a dolgozók magas fluktuációs aránya miatt, mely kihívást esetünkben tovább nehezítette a gyakornokok magas létszáma és fél évenkénti rotációja is.

Ezen tényezők miatt gyakorlatilag folyamatosan zajlottak a csoporton belüli betanítások mindenféle előre elkészített standard terv nélkül. Az ad hoc módon zajló tréningek sok esetben fejetlenséget, félreértéseket és késlekedést szültek, valamint a felületes tudás meglátszott a vevői elégedettségünkön is. Ezért egy mindent átfogó, rugalmasan alakítható és egyszerűen használható tréning anyag létjogosultsága megkérdőjelezhetetlenné vált.

Ezt kialakítva, és több újonnan belépő kollégával tesztelve sikerült növelni a hatékonyságot, csökkenteni az irodai folyamatokban rejlő veszteségeket, valamint a betanulási időt is. Hosszú távon az új kollégáknál gyorsabbá vált a munkavégzés és bővebb ismeretekkel rendelkeztek. Ez által színvonalasabb ügyfélszolgálati munkát tudtak végezni, és a teljesítmény mérési rendszerünkön is meglátszott a pozitív változás.

Véleményem szerint a belépő dolgozók integrációja az egyik legjobb befektetés lenne a cégek jövőbeli működését tekintve. Ez nem kizárólagosan profitot, hanem a munkaerő megtartását így összességben akár versenyelőnyt is jelenthetne számukra mégis a legtöbben kevés energiát fordítanak erre.

A logisztika egyik kedvenc területed. Mindig azt vallottam, hogy a minőség és logisztika egymást erősítő „tevékenységek”. Sok az összekötő kapocs, az alkalmazott módszer. Te is így látod?

Igen, én is így gondolom. Ha megvizsgáljuk egy termék értékáramát, látni fogjuk, hogy a logisztikai folyamatlépésen van az egyik legnagyobb nyomás, hiszen ezen áll vagy bukik a határidők betartása. Rengeteg hibalehetőséget rejt magában és jellemzően ez az a folyamat, amivel a megelőző folyamatok esetleges csúszását igyekeznek behozni.

Amennyiben a logisztikai folyamatok minősége nem megfelelő, nem fognak tudni időben és rugalmasan reagálni az előre nem prediktált változásokra. Az ügyfél pedig minden esetben minőségi garanciát vár el egy adott logisztikai szolgáltatás elvégzésére, így a folyamatos fejlesztés és a tökéletes működésre való törekvés ebben az iparágban is nélkülözhetetlen.

Megismerhetnénk eddigi pályafutásod néhány fontos állomását?

Az egyetemi tanulmányaimat molekuláris biológia szakon kezdtem, majd megszületett bennem a karrier váltás ötlete. Egy sikeres egyetemi rendezvény szervezése során éreztem először, hogy managementtel szeretnék foglalkozni, de még nem voltam benne biztos, hogy pontosan milyen irányban. Nem sokkal később találkoztam a leannel egy előadás keretein belül, és ezt követően iratkoztam be a Debreceni Egyetem lean manageri posztgraduális képzésére.

Az új irányt egy gyakornoki munkával egészítettem ki, hogy szakmai tapasztalatot is szerezzek az elméleti tudás mellé. Így kerültem a GE Healthcare-hez, ahol aztán megírtam a cikkem alapjául szolgáló szakdolgozatomat.

Sikeres diplomázást követően a logisztikai ellátási lánc vonalán maradtam, de átfogóbb képet kapva az iparágról projekt manageri munkát végeztem az NCR Magyarország-nál, ahol közel két évig dolgoztam. Jelenleg logisztikai koordinátorként és folyamatfejlesztőként hasznosítom az eddig megszerzett tudásomat a Masped Logisztikai Kft-nél.

Mit jelent számodra az a díj, amelyet ilyen fiatalon még senki sem kapott meg. Honnan a publikáció iránti vágy? Tervezel-e hasonló írásokat?

Nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy az én cikkemet tartották kitüntetésre méltónak. Mindig is foglalkoztatott az írás gondolata, de korábban nem találtam olyan engem is érdeklő témát, ami miatt szívesen belevágtam volna. Úgy érzem mára megtaláltam az irányvonalamat, bár ezen cikk megírásának ötlete az egyetemi témavezetőmé, Mátrai Norberté volt.

Számomra ez a díj egy olyan pozitív szakmai visszacsatolás, ami arra ösztönöz, hogy hasonlóan színvonalas publikációkat írjak még a jövőben.

Köszönöm válaszaidat. Teljesítményed előtt: LE A KALAPPAL!