A Magyar Minőség novemberi számában jelent meg tájékoztató a Magyar Minőség Háza Díj tavalyi nyerteseiről. Decemberi lapszámunkban a tisztelt Olvasó már az értékeléseket is megismerhette, – a LE A KALAPPAL! sorozat keretében megjelent Sándor Judittal (a Magyar Minőség legjobb szerzője) készült írásunk.
Ezúttal Dr. Terék Józsefet, a Terék Művészeti Kft. immáron duplázó Magyar Minőség Háza Díjas vezetőjét kértem egy rövid riportra.

Elsőként egy rövid bemutatkozásra szeretnélek kérni!

Zenei előadóművészeti tevékenységemet 1992-ben kezdtem el Pest megyében, még gyermekkoromban. Klasszikus zenei tanulmányaim mellett folyamatosan jelen volt a népzene, illetve idővel a könnyűzene is. Tanulmányaimat is ezek mentén folytattam, hiszen a Tápiószelei Általános Iskola mellett zeneiskolába jártam, néhány év elteltével pedig Nagykátán folytattam klasszikus zenei tanulmányaimat. Az érettségit követően a budapesti Kőbányai Zenei Stúdióban könnyűzenét, a Nyíregyházi Főiskolán népzenét tanultam, majd képeztem tovább magam és okleveles ének-zene tanár, szakvizsgázott pedagógus és közoktatási vezető lettem.
Mindezek mellett saját számokat írtam, hangszereltem, zenei rendező lettem, 16 éven át zenepedagógus voltam és folyamatosan jártam a hazai és nemzetközi színpadokat. Húsz éve végzem előadóművészeti tevékenységemet vállalkozóként, legfontosabb küldetésem pedig az előadóművészeti tevékenység, kulturális örökségvédelmi kiadványok készítése, illetve zeneszerzői és zenei rendezői munkám. Zenekaromat Terék József és barátai néven alapítottam meg 2008-ban, a zenekari tagokkal pedig ez idő alatt közel 30 zenei CD kiadványt, kutatóként pedig már több mint 60 kulturális örökségvédelmi kiadványt készíthettem el az elmúlt 15 évben. Számomra kiemelten fontos az, hogy a legmagasabb minőségű zenei előadóművészeti produkcióban részesüljön az, aki szolgáltatásunkat igénybe veszi itthon, vagy külföldön, és ugyanez igaz azokra a kiadványokra is, amelyeket civil szervezetek, önkormányzatok számára készítek el szerkesztőként. Folyamatos útkeresés jellemzi eddigi pályámat, mert hiszem azt, hogy a magyar nemzet javát szolgáló kulturális innovációnak minden időben létjogosultsága van.

2022- ben a Tárogató Hungarikum Koncert szolgáltatással aratattok osztatlan sikert és kaptatok Magyar Minőség Háza Díjat. Milyen volt ennek visszhangja?

A Tárogató Hungarikum Koncertet 2015-ben hívtam életre, a tárogató hungarikummá nyilvánítását követő évben. A cél az volt, hogy hungarikum hangszerünk sokoldalú és virtuóz megszólaltatási lehetőségeit meg szeretném ismertetni minél szélesebb körben a hazai és a nemzetközi közönséggel, szólistaként, népi zenekaros kísérettel, zenei alapra, vagy akár a fogadó ország zongoraművészével. 2018-ban a Hungarikum védjegyhasználati engedélyt is megkaptam, első tárogatósként.
2022-ben épp hetedik éve ment már a koncert; valamennyi kontinensen, még Óceániában is felléphettem. A Magyar Minőség Háza Díj igazi megerősítése volt annak, hogy ez az egyedi útkeresés és innovatív megvalósítás jó irány, a szolgáltatás minősége pedig kiemelkedő. Nagyon sokan gratuláltak nekem az elismeréshez, de őszintén szólva úgy látom, hogy a művészet terén nem divat a minőség ilyen formában történő megmérettetése; gyakorlatilag szinte első fecskeként érkeztem a Magyar Minőség Társasághoz, mint művészeti szolgáltatás. Én abban hiszek, hogy a művészeti szakma hatókörén túl is érdemes visszajelzést kapnunk szolgáltatásunk minőségéről, hiszen objektív szempontrendszerek alapján kapunk hiteles visszajelzést arról, hogy hol is tart vállalkozásunk.

Mi motivált az újbóli megmérettetésre, a második pályázat megírására?

Az előadóművészeti tevékenységgel párhuzamosan végzem a kulturális örökségvédelmi kiadványok készítését, ami teljesen más munka, gyakorlatilag nincs átfedés a kettő között. Fontosnak éreztem, hogy ez irányú szolgáltatásom is kapjon visszajelzést, hogy megfelel-e a minőségi szempontból elengedhetetlen kritériumoknak. Fontos volt számomra továbbá, hogy a Magyar Minőség Társaság is azok közé tartozik, akik objektív döntést hoznak a pályázatok benyújtását követően, és hiteles visszajelzés érkezik, bármi lesz is az eredmény. Hatalmas elismerés volt számomra, hogy ismételten elnyerhettem ezt az egyedülálló díjat!

Tavalyi győztes anyagotokban („Adjuk vissza a falvaknak, ami a falvaké” – Kulturális örökségvédelmi kiadványkészítés) sok településen végzett hasznos munkátokkal ismerkedhettük meg. A második MMH Díj jelenthet újabb motivációt közérdekű munkátokban? Lesz-e folytatás?

A Magyar Minőség Háza Díj megítélése a kulturális örökségvédelmi kiadványok készítése tekintetében számomra, és a kedves megrendelők részére is egyértelműen azt jelenti, hogy a mottóm alatt elkészített kiadványok, publikációk magas minőséget képviselő professzionális, minden tekintetben jól használható, helyi identitás, illetve a közösségépítés szempontjából egyedülálló szolgáltatás. A megrendelők eddig is bíztak szakmai tevékenységemben, ezt erősíti tovább a díj. Mindenképp szeretném folytatni, hiszen egyre nagyobb igény van rá. Az én generációmat és a fiatalabbakat nézve úgy tűnik, hogy egyedül vagyok ma Magyarországon, aki végzi ezt a tevékenységet (a teljes körű kivitelezést a helyi terepmunkától a korábbi kutatási eredmények feldolgozásáig, a pályázati lehetőségek feltérképezésétől a kiadványok gyártásáig, a rendszerezéstől a tanulmányok írásáig, a kottagrafikák megszerkesztésétől a jogi engedélyeztetésig, stb.).
Folytatás azért is kell, hogy legyen, mert e kötetek bekerülnek a helyi tantervbe, oktatási segédanyagként használják az óvodai nevelésnél, az általános iskolai oktatásnál, az alap-, közép-, illetve a felsőfokú művészetoktatásban, de használják a helyi közösségek is. Ugyanakkor pedig igazi kordokumentum, hiszen több gyermeknek vagy szüleinek lett már könnyes a szeme, amikor énekórán vagy otthon, a könyvet kinyitva vette észre, hogy az egyik dalt a ma már köztünk nem lévő egyik őse énekelte, az archív hangfelvételeket tartalmazó mellékleten pedig meg is tudja újra hallhatni a nagyszülő, dédszülő hangját. Valamennyi, eddig megjelent kötet a helyi identitást, az összetartozást erősíti. Szükség is van rá ebben a mai, felgyorsult világban. Jelenleg 30 településen valósult meg főleg Pest vármegyében. Ahol igény van rá, oda megyek és segítek!

Első alkalommal még Terék József szerepelt pályázatotokon. Közben ledoktoráltál. Ehhez is gratulálok! Milyen doktor lettél?

A Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájában szereztem PhD tudományos fokozatot bölcsészettudományok területén, néprajz és kulturális antropológiai tudományokban. Értekezésemet szülőföldem, a Tápió mente népdalos és népzenei értékeinek elmúlt 15 évben végzett kutatási és publikációs eredményeiből írtam, amely egyben hiánypótló kötet is lett, hiszen első alkalommal került tudományos szempontok szerint összegezve e vidék páratlan népdalos és ehhez kapcsolódó értéke, a kutatástörténeti előzmények és az a közel 1500 helyi népdal, amelynek csak töredéke volt közkinccsé téve az elmúlt 100 évben. Népzenekutatóként, és néprajzkutatóként végzem munkámat. Igazi megtiszteltetés, hogy ma már a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Néprajzi Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia is köztestületi tagjává választott. Ez kiemelt bizalom, illetve hatalmas elismerés is egyben. Bízom benne, illetve fontosnak tartom emberként, művészként és kutatóként egyaránt, hogy a jövőben is népszerűsíthessem hungarikum hangszerünket a tárogatót, készíthessem tovább a kulturális örökségvédelmi kiadványokat, hogy minél több érték maradhasson fenn az utókor számára. Úgy legyen!

Köszönöm, hogy rengeteg munkád mellett válaszoltál kérdéseimre!