Dr. Gutassy Attila neve ismert olvasóink körében, hiszen publikációi rendszeresen megjelentek a Magyar Minőség hasábjain.

Mostani beszélgetésünk apropóját az a hír adja, hogy megjelent Dr. Gutassy Attila – Gutassy Nimród Ferenc: Minőségmenedzsment mindenkinek könyve a Raabe Kiadónál.

Nem az első könyved jelent meg. Kérlek, röviden ismertesd a korábbiakat!

Már utána sem merek számolni, még 2003-ban jelent meg az első, a „Menedzsmentrendszerek auditálása” c. könyvem a TÜV Rheinland InterCert (TRIC) kiadásában. Bár a könyvet én jegyzem, én is szerkesztettem és a zömét is én írtam, az egyes menedzsmentrendszerekre vonatkozó speciális auditálási ismeretek a kollégáim tollából származnak. Az volt a célunk, hogy összegyűjtsük az évek alatt auditorként felhalmozott tudást és gyakorlatot, és továbbadjuk az érdeklődőknek.
Következett 2004-ben a „Minőségmenedzsment a felnőttképzésben”, amely a TRIC és a Nemzeti Felnőttképzési Intézet közös kiadványa. Bolti forgalomba nem került, az NFI a közoktatási intézmények körében terítette.
Ugyancsak a TRIC kiadásában jelent meg 2006-ban magyar és angol nyelven a „Termékbiztonság az Európai Unióban”, amelybe adatgyűjtéssel és egyéb támogatással a TRIC volt ügyvezető igazgatója, dr. Czitán Gábor és a TÜV Rheinland akkori kelet-ázsiai igazgatója, Ralf Wilde is beszállt. Ez a könyv a maga nemében szerintem a mai napig egyedülálló, mivel végigkíséri az olvasót a vizsgálat-ellenőrzés-tanúsítás folyamatától kezdve az akkreditáláson át a megfelelőségértékelő szervezetek kijelölési és a notifikálási eljárásának ismertetésén keresztül a CE-jelölésig, a termékbiztonsággal és a piacfelügyelettel bezárólag. (Nemrég botlottam az interneten való szörfözés közben a bangladesi Ramaiah Institute of Technologie kiadványába, amelyben az egyetem 7. és 8. szemeszteres hallgatóinak tankönyvként ajánlják a művünket. Igaz, hogy ez nem az oxfordi vagy a cambridge-i intézmény, de azért megteszi.)
2010-ben a Műszaki Könyvkiadó jelentette meg az „Ellenőrzés és minőségbiztosítás” c. tankönyvet, amelyet azért írtam, mert az akkori minőségügyi OKJ-s képzés hallgatói számára nem volt megfelelő, az ő szintjükre készített, kellő részletességű, célirányos felépítésű tananyag, jegyzet. Óriási segítség volt ez akkoriban a vizsgákra készülőknek, amely nagyban megkönnyítette az OKJ által kibocsátott bizonyítványok megszerzését. Azóta sajnos – nem tudni mi okból, pedig igény továbbra is lenne rá – levették a minőségügyi munkatárs és auditor képzést az OKJ palettájáról.
Mindenesetre örömmel és büszkeséggel tölt el, ha valamelyik egyetem hallgatói számára ajánlott szakirodalmak között egyik-másik könyvemre bukkanok.
És most e legújabb, a „Minőségmenedzsment mindenkinek”, amely 2017 februárjától lesz elérhető a Raabe Kiadó gondozásában. Bár magát a könyvet a fiammal már egy éve megírtuk, de ennyi időbe tellett, amíg kiadót találtam, és a kiadási előkészületek is nem kevés időt vettek igénybe.

Miért gondolod, hogy a Minőségmenedzsment széleskörű érdeklődésre tarthat számot?

Mint a könyvünk előszavában is említjük, alapvetően helytelen az a felfogás, hogy adott szervezeten belül a minőségüggyel a minőségügyi szakembereknek kell csak foglalkozniuk, a többiek pedig hadd végezzék a maguk munkáját. Adott szervezetben bárki hatással van vagy lehet a minőségre, de végső soron mindenki felelős érte (igaz, nem egyforma mértékben). A minőségügy mindenkinek, minden szervezet, intézmény valamennyi munkatársának egyaránt a feladata, szívügye kell, hogy legyen, mert az értékteremtő tevékenységük kimenete, azaz a terméke és annak minősége az egész dolgozói közösségük eredménye: büszkesége vagy szégyene. Ezért is választottuk a könyvünknek ezt a címet.
Bár a könyv időszerűségét az új ISO 9001:2015 szabvány megjelenése adta, könyvünk nem a szabvány magyarázata vagy ismertetője, ezért annak tagolását csak fő vonalaiban követi. Az egyes témákhoz mindenütt bővebb magyarázatok, ismertetések, elemzések tartoznak, így jobban a minőségügy lényegére tudtunk összpontosítani.
Mint a következőkben majd szó lesz róla, sokat oktatok, különböző tanfolyamokon. Eleinte azt gondoltam, hogy már alig van olyan ember az országban, aki nem kapott volna valahol képzést minőségügyből, akinek nem jönne már ki a könyökén is az ISO 9001. Tévedtem. A minőségügyi tanfolyamainkon – meglepetésemre – a hallgatóink fele teljesen érintetlen a minőségügyi ismereteket illetően, gyakorlatilag semmilyen ilyen irányú előéletük, tapasztalatuk nincs. És nem is kifejezetten fiatalokról van szó! Tehát még mindig igen erős az igény a minőségügyi ismeretek, sőt, alapismeretek iránt is. Szeretném remélni, hogy a most megjelenő könyvünk ezen érdeklődők számára is hasznos alapműként szolgál majd.

Korábbi könyveidtől eltérően a családból választottál szerzőtársat. Vagy ő választott téged? Légy szíves néhány mondatban mutasd be Nimródot!

Hogy hogyan jön Nimród Ferenc fiam a képbe? Tulajdonképpen véletlenül. Az egyetemen (a hitelrontás elkerülése végett nem nevezem meg, hogy melyiken) még elsőévesként tömték az évfolyam fejét minőségügyi ismeretekkel. Mesélte a fiam, hogy milyen nehéz megírni a zárthelyiket, szinte mindenki megbukik. Nem értettem a dolgot. A minőségügy bár valóban nagyon komoly dolog (hiszen benne van csapágyazva a Föld forgástengelyének egyik vége, a másik pedig lebeg valahol a nihilben), azért csak nem olyan nehéz, hogy ne lehetne abszolválni. Megkértem hát Nimródot, ő pedig lefényképezte nekem a telefonjával az egyik zárthelyi kérdéssorát. Elképedtem. Többek között az MSZ EN 29001 szabvánnyal kapcsolatban tettek fel kérdéseket (két évvel ezelőtt!). A fiatalabbak kedvéért: ez a magyar szabvány a minőségügy, az ISO 9001 dinoszaurusza: régen kihalt. Valamikor az 1990-es évek elején adták ki, és néhány év múlva ki is vonták a forgalomból. Szemmel láthatóan az egyetemen a legfrissebb tudnivalókkal látják el a hallgatóságot, és ami még fájóbb, azt is kérik számon. (Merem remélni, hogy a szakmai kérdésekben talán nem ennyire rossz a helyzet, bár ebbéli véleményemben azért meginogtam.)
Nos, akkor egy kicsit bepipultam. Leültettem magam elé Nimródot, és azt mondtam, most meg fogom tanítani neked normálisan a minőségügyet. Lehet, hogy hetekbe fog telni, de addig nem nyugszom, amíg rendesen el nem sajátítod a szükséges ismereteket. Eleinte nehezen ment, borzalmasan utálta az egészet, aztán lassan megszokta (megszerette?), és most már érti is. Ha pedig valaki ért valamit, akkor már szívesen is csinálja.
Amikor pedig a szabvány új kiadása kapcsán felmerült az ötlet, hogy össze kellene foglalni az ezzel kapcsolatos legfontosabb minőségügyi ismereteket, (láss csodát) a fiam önként és dalolva ajánlkozott, hogy segít. Segített anyagot gyűjteni, szelektálni, egyes anyagrészeket összeszerkeszteni, ábrákat kitalálni és megrajzolni, és főként lektorálni. Olyan hibákat vagy hiányosságokat vett észre, amin többször is átsiklott a szemem. Ekkor született meg az elhatározásom: ha már annyit dolgoztál a könyvön, megérdemled, hogy társszerzőm legyél.

Hogyan telnek nyugdíjas éveid? Mivel foglalkozol még az íráson kívül? Milyen rövidtávú terveid vannak?

Sokaktól hallani és sokszor: a nyugdíjas nem ér rá semmire, kevesebb az szabad ideje, mint aktív korában. Tanúsíthatom: ez így van. Mindig van valami feladat, elintézni való, valami lóti-futi.
Az utóbbi két évben sokat és rendszeresen oktatok a korábbi munkahelyem, a TÜV Rheinland InterCert tanfolyamain. Magam készítem hozzá a tananyagot, a vetített képes prezentációkat. Ezeket még élvezem is. Meglehetősen széles a repertoárom: minőségügyi ismeretek, audittechnikák, ISO 31000 kockázatmenedzsment, FMEA, mérőeszközfelügyelő, vizsgálómérnök, termékbiztonsági szakértő, megfelelőségértékelő mérnök, ISO 50001 energetikai menedzsment, IATF 16949 és VDA szerinti autóipari beszállító, innovációmenedzsment, beszállítói audit, a többi most nem jut eszembe. Szóval, amire szükség van.
A tanfolyamaink végén minden hallgatónknak értékelőlapot adunk, hogy név nélkül, 1-től 10-ig osztályozzák (a 10-es a legjobb) az előadó munkáját, a tananyag színvonalát, az előadás minőségét stb. Rendszeresen, szinte mindenkitől 10-est szoktam kapni. Na, jó, egyszer-egyszer be-becsúszik egy 9-es is. („Szerénység” – mondta Bástya elvtárs. „Ha valamit szeretek magamban, az a szerénység.”)
Rövid távú tervek? Azok nincsenek. Hosszútávúak, azok vannak: szeretnék még sokat utazni, kirándulni, barkácsolni, tenni-venni, vagy egyszerűen csak együtt lenni a fiammal. És ameddig bírom szuflával, szeretnék még tananyagot, szakanyagot, előadásokat készíteni, összeállítani, és a bennem összegyűlt ismereteket továbbadni az ifjabb nemzedékeknek. Talán hasznukra válik.

Köszönöm szépen válaszaidat! Legújabb könyved, könyveitek kapcsán szívből gratulálok.

A teljesítmény előtt: Le a kalappal!