A XXVI. Magyar Minőség Héten, az MMT konferencia első napján, 2017 november hetedikén került sor többek között a Magyar Minőség Szakirodalmi Díjak átadására. Dr. Gutassy Attila és fia Gutassy Nimród Ferenc „Minőségmenedzsment mindenkinek” könyvéért kapta a rangos elismerést. A művet kiadó Raabe Klett Oktatási Tanácsadó és Kiadó Kft. már tervezi a második kiadás megjelentetését. Apa és fia a sikeren felbuzdulva elkészítette a folytatást, így hamarosan találkozhatunk kiadványuk 2. részével a könyvesboltok polcain. Kérdéseimet Dr. Gutassy Attilához intézem.

– Kedves Attila szívből gratulálok! Eléggé ritkán fordul elő, hogy szakirodalmi díjat apa és fia közösen vesz át! Miként sikerült Nimródot szerzőtársadnak megnyerni?

– A történet még 2003-ra nyúlik vissza, akkor jelent meg a „Menedzsmentrendszerek auditálása” c. első, részben a TÜV-ös kollégáim, nagyobbrészt az általam írt könyv, amelyet szerkesztőként is én jegyzek. Megkaptam a tiszteletpéldányokat, hazaérve leraktam őket az előszobában. Megyek be a lakásba, a fiam (még 9 éves sem volt) a nyakamba borult, és két puszi után – ahogyan a gyerekek szokták – jött a lényegre törő kérdés:
– Mit hoztál?
– Nézd meg, ott van az előszobában.
Nimród kiment, és (nem vicc!) tátott szájjal hozta be a könyveket. Nézte, csak nézte a nevemet a borítón, és nem akart hinni a szemének.
– Ez . . . ez . . ., ezt tényleg te írtad???
– Én. Miért nem nézed ki belőlem?
– Hát . . . hát . . . há . . .
– Ne hápogj, ha majd nagyobb leszel, te is írhatsz könyvet.
Nem hitte el. Most emlékeztettem arra az eseményre. És mivel sokat hallott tőlem a minőségügyről, többször elvittem magammal előadásokra, előadásaimra, tanfolyamaimra, sokat meséltem neki a minőségről, a különböző esetekről, így már nem volt tőle idegen a terület, és önként ajánlkozott társszerzőnek. Sőt, a továbbiakra nézve is jelezte, hogy érdekli a dolog. Lehet, hogy egyszer majd önállóan is ír valamit (remélem szakkönyvet és nem ponyvát vagy krimit, bár az utóbbiakkal anyagilag jobban járna).

– Miután Téged már a minőségszakemberek jól ismernek, arra kérlek: mutasd be a fiadat!

– A most 23 éves Nimród Ferenc fiam a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem járműgépész szakos hallgatója, valamint az Óbudai Egyetem Bánki Donát Karának angol nyelvű gépész szakos hallgatója. Az előbbire (bár valamikor én is ugyanott végeztem) az egyik haverja beszélte rá, az utóbbira pedig én, mégpedig abból a megfontolásból, hogy belefér az idejébe és a kapacitásába. Addig kell a lehetőséget kihasználni, amíg az ember fiatal, vág az agya, mint a beretva, minden tudást magába szív, mint a szivacs, és olyan szorgalommal tanul, mint a hangya (na jó, a hangyát inkább hagyjuk).
Angolul jól megtanult, a gimnáziumban francia szakos volt, németül sem adják már el, még szeretném rávenni, hogy oroszul is tanuljon meg valamennyire, az sosem árt. Tavaly a nyári munkát is kipróbálta, az egyik nagy budapesti gyárban éppen francia nyelvű levelezőt kerestek, pont kapóra jött. Egyébként kifejezetten ügyes kezű (mindent megjavít, megszerel), kiváló problémamegoldó képességű, és nem csak a műszaki kérdésekhez, hanem a pénzügyekhez is jó érzéke van.

Azért már örülnék, ha végezne, de ahogyan elnézem ezt a (nem akarom minősíteni) bolognai folyamatot, nem megy egykönnyen a dolog. Biztosan maradi vagyok, de régen abban az átkozott porosz oktatási rendszerben az egyetem egyik kapuján bement a butagyerek, a másikon öt év múlva kijött a végzett diplomás. Most meg mi van? Elsajátítottuk (sajnos) az angolszász rendszert: ezt a tárgyat vesszük fel, most abba hallgatunk bele, erre kapunk kreditpontot, de a másikra többet, ezért inkább azt tanuljuk. Egyetemistának lenni manapság életforma. Nimródnak van olyan évfolyamtársa (bár már ez sem helyes kifejezés, mert értelmetlen), aki tíz éve koptatja az előadótermek padjait, és még legalább ugyanannyit kinézek belőle. Ha meggondolom, 23 éves koromban diplomás mérnök voltam (olyan, mint ma az MSc-s) és munkaképes.

– A Magyar Minőség Társaság alapította díjat, országosan is egyedülálló módon eddig háromszor kaptad meg. Mi motivál a folyamatos megmérettetésre?

– Lehet, hogy meglepő dolgot mondok, de alapvetően semmi. Valamennyi alkalommal a könyveim kiadói (a TÜV Rheinland InterCert, a Műszaki Könyvkiadó és most legutóbb a RAABE Klett) mozdultak rá az MMT pályázati felhívására.
Nem a megmérettetés vagy a díj elnyerése ösztönzött a könyvek megírására, hanem mert úgy éreztem, hogy az évek, évtizedek alatt – tanácsadói, tanúsítói, oktatói tevékenységeim során – felhalmozott ismereteket és tapasztalatokat talán nem lenne haszontalan másokkal, a fiatalabb gyakorló és pályakezdő munkatársakkal is megosztani. Az pedig különösen jól esik, ha ismeretlen emberek keresnek telefonon, üzennek a kiadóba vagy tanfolyami hallgatóink mondják el, hogy tetszett valamelyik könyv, mert nem csak használhatónak, hanem még olvasmányosnak (!) is találják.
Persze a szakirodalmi díjaknak is nagyon örülök (örülünk), büszkék vagyunk rá, ennyi egészséges hiúság azt hiszem megengedhető.

– A „Minőségmenedzsment mindenkinek” kötet szerintem azért is lehet népszerű, mert jól mérted fel a „vevői igényeket”. Jól látom?

– Remélem (reméljük). Nem szeretem az olyan műveket, előadásokat, amelyek az éppen aktuális ISO 9001-et mutatják be úgy, hogy papagájszerűen ismételgetik az abban megfogalmazott követelményeket vagy mondják el újra, esetleg más szavakkal, értelmezik az egyes kifejezéseket és hozsannázva bizonygatják, hogy milyen korszerű, kiváló és mennyivel jobb az elődjeinél a mindenkori új szabvány (ami nem is mindenben igaz). Nem bibliamagyarázatra van szükség. A szabványt mindenki el tudja olvasni, a nem éppen gördülékeny és nem kifejezetten magyaros nyelvezete miatt ellenben lehet, hogy nem mindenki tudja megérteni. Viszont az is szomorú, ha pusztán azért kell könyvet írni, előadásokat tartani a felhasználók számára, hogy az érintettek a bikkfanyelven íródott követelményekről valami fogalmat alkothassanak.

Véleményem szerint a minőségről, a minőségügyről, annak működtetéséről, menedzseléséről, koncepciójáról és gyakorlati megvalósításáról szóljon valamely tanulmány, könyv, a szabvány mindig maradjon a háttérben, mintegy támogatva a mondanivalót. Nem mi vagyunk a szabványért, hanem ő van értünk. Ezért a könyvünkben nem a szabványt magyarázzuk, hanem a minőségügy, a minőségügyi szemlélet és gondolkodás lényegét és értelmét akartuk bemutatni. Ugyanakkor a nyelvünket sem tartottuk a szánkban: ahol szükségesnek láttuk, a szabványra vonatkozó kritikai észrevételeinkkel sem fukarkodtunk.

Viszont büszkeséggel tölt el, hogy a könyvünk összes példánya fél év alatt elfogyott, már a kiadóban sincs egyetlen darab sem. Ezért a RAABE Klett ügyvezető igazgatója úgy határozott, hogy 2018 január-február környékén megjelenteti a 2. (picit javított vagy inkább pontosított) kiadást is.

– Légy szíves mutasd be a hamarosan megjelenő második részt!

– 2018 első hónapjaira várható a folytatás, a címe: „Minőségmenedzsment a gyakorlatban”. Ezt is ketten írtuk. Ha úgy vesszük az első rész volt inkább az elmélet, most pedig kifejezetten a gyakorlati megvalósítást állítottuk a középpontba. Példákkal, esettanulmányokkal, mintákkal, formanyomtatványokkal, számítási módszerekkel és sok-sok ábrával igyekeztünk használhatóvá tenni a mondanivalónkat. A bemutatott számpéldák jelentős részét a fiam számolta ki (remélem, nem rontotta el, mert akkor megharapom), és szokás szerint az ábrák kidolgozásában is közreműködött.

Ízelítőül a tartalomból: milyen a jó minőségpolitikai nyilatkozat, hogyan határozzunk meg minőségcélokat, hogyan készítsünk munkaköri leírásokat, hogyan végezzünk kockázatelemzést, mérés, mérési bizonytalanság, mérőeszköz-felügyelet, innováció, termékfejlesztés, beszállítók minősítése, termékek ellenőrzése és átvételi minősítése, a nem megfelelőségek kezelése, minőségügyi dokumentáció stb. És a (remélhetően nem annyira) száraz anyagot kiegészítettük az adott témához illeszkedő egy-két – a saját tapasztalatokból vett – könnyedebb anekdotával is.

– Lesz 3. rész is, – vagy esetleg más írói elképzelésed, illetve most már elképzeléseitek vannak?

– Nem, harmadik részt nem tervezünk, de mást igen. És nehogy valaki szakbarbársággal vádoljon, most új vizekre evezünk, nem a minőségügyről fog szólni a készülő újabb könyvünk. A (kicsit még képlékeny) témájáról most nem szeretnék bővebbet mondani, szerintem tavaszra megleszünk ezzel is. Ha akkor majd kapunk lehetőséget a Magyar Minőségben a könyv rövid ismertetésére, azt előre is megköszönjük.

– Köszönöm szépen válaszaidat! Mindkettőtök teljesítménye előtt: LE A KALAPPAL!